Zaklatás (Büntető Törvénykönyv 222.§)

Aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, rendszeresen vagy tartósan mást háborgat, így különösen mással, annak akarata ellenére telekommunikációs eszköz útján vagy személyesen rendszeresen kapcsolatot teremteni törekszik, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el.

A törvény a zaklatást a szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények között helyezi el. A bűncselekmény a személyes jellegre tekintettel magánindítványra üldözendő, azaz büntetőeljárás csak a jogosult feljelentése alapján indulhat.

A törvény büntetni rendeli a rendszeres vagy tartós háborgatást. A zavaró, zaklató jellegű cselekmények megnyilvánulási formájukban igen eltérőek lehetnek, amelyeket mintegy összefoglaló néven, háborgatásként fogalmaz meg a törvény. A jogalkotó a jogalkalmazás megkönnyítése érdekében külön kiemeli a hétköznapi életben tipikusan előforduló esetet - a telekommunikációs eszköz (pl. rádió, televízió, mobiltelefon, Internet) útján vagy személyesen elkövetett rendszeres kapcsolatteremtési szándékot.

Az általános zavaró magatartások csak akkor büntetendők, ha elkövetői oldalon egy célzat is szerepel: Az elkövetőnek célja a háborgatással, hogy a sértettet megfélemlítse, vagy magánéletébe, illetőleg mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon. Ennek hiányában a cselekmény nem tényállásszerű. Szintén feltétel a tényállás megvalósulásához, tehát a büntethetőséghez, hogy a háborgatás rendszeresen vagy tartósan történjen. Rendszerességen rövidebb időközönkénti elkövetést kell érteni, tartós az elkövetés, ha az huzamosabb ideig tart. A zaklatás ezen fordulata egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel fenyegetett vétség.

A másik fordulatot a bűncselekmény elkövetésével való megfenyegetés jelenti, valamint annak látszatának keltése, hogy a sértett vagy hozzátartozója életét testi épségét vagy egészségét sértő vagy veszélyeztető esemény fog bekövetkezni. Ezt a cselekményt a törvény az általános zavaró magatartáshoz képest eggyel súlyosabb büntetéssel, két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel szankcionálja.

A Büntető Törvénykönyv 459. §. (1) bek. 7. pontja értelmében a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezését jelenti, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A zaklatásnál ehhez célzat is társul: az elkövető a sértettet vagy rá tekintettel hozzátartozóját azért fenyegeti meg, hogy benne a félelem valóban ki is alakuljon.

A zaklatás mindkét fordulata esetében minősített esetet jelent, ha a bűncselekményt az elkövető volt házastársa vagy volt élettársa, illetve nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt álló személy sérelmére követi el. Hozzátartozók között elkövetett zaklatásra a minősített eset nem vonatkozik.

Nevelési, felügyeleti, gondozási feladata elsősorban a szülőknek, szülővel azonos jogállású örökbefogadónak, illetve gyámnak lehet, de ide tartozhatnak a foglalkozásuknál fogva más személyek oktatását, nevelését gondozását végző személyek is.

A zaklatás szubszidiárius bűncselekmény. Megállapítására akkor kerülhet sor, ha az adott magatartás folytán egyben súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg. Bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménnyel a zaklatást, valamint más, nem súlyosabban büntetendő bűncselekményt is megvalósít.