Vagyon elleni erőszakos bűncselekmények

Büntetőtörvénykönyvünk XXXV. fejezete tartalmazza valamennyi vagyon elleni bűncselekmény törvényi tényállását. A vagyon elleni erőszakos bűncselekményeket nem tárgyalja ugyan külön cím alatt, azonban elkülönítésük indokolt, mivel sajátos csoportot alkotnak a vagyon elleni deliktumokon belül. Közös jellemzőjük, hogy nemcsak a vagyoni jogok, hanem a személyi szabadság ellen is irányulnak, illetőleg társadalomra való veszélyességük magas foka miatt szigorúbb szankciókat vonnak maguk után, és ezzel összefüggésben nincs szabálysértési alakzatuk.
A következő tényállások tartoznak ide:
1.    rablás (365.§)
2.    kifosztás (366.§)
3.    zsarolás (367.§)
4.    jármű önkényes elvétele (380.§) – a minősített esetek között szerepel az erőszakos elkövetés

Kifosztás

Társadalmi veszélyessége alapján a lopás és a rablás között helyezhető el.
A tettes a sértettet ittas, illetve öntudatlan állapotba juttatja, hasonlóan a rablás alapesetéhez, a különbség abban áll, hogy a sértett maga is jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ilyen állapotba kerüljön.
Ha nem az elkövető részegíti le a sértettet, hanem állapotát kihasználva veszi el a dolgot, lopás állapítandó meg.