Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények

Az igazságszolgáltatás állami feladat. Az Alkotmány értelmében a Magyar Köztársaságban a bíróságok gyakorolják. A Btk. XXVI. Fejezetében szabályozott bűncselekmények közé azok a tényállások tartoznak, amelyek az igazságszolgáltatás rendjét, tisztaságát, zavartalan, törvényes működését támadják.
Ide tartozó lényegesebb bűncselekmények:
1.    hamis vád
2.    hatóság félrevezetése
3.    hamis tanúzás
4.    hamis tanúzásra felhívás
5.    hatósági eljárás akadályozása
6.    bűnpártolás

Hamis tanúzásra felhívás

Aki mást büntetőügyben hamis tanúzásra rábírni törekszik, bűntettet követ el, aki pedig ezt polgári ügyben követi el, vétség miatt büntetendő.
A hamis tanúzásra felhívás előkészületi magatartás, amelyet a törvény önállóan rendel büntetni.
A bűncselekmény passzív alanya az a személy, akit az elkövető a hamis tanúzásra rábírni törekszik. Ilyen például a tanú vagy a szakértő. Nem minősül e cselekménynek, ha az elkövető a terheltet vagy a felperest, illetve az alperest hívja fel a hamis vallomástételre.
A cselekmény elkövetési magatartása a hamis tanúzásra felhívás. A felhívás eredménytelen felbujtást jelent. Azaz az elkövető arra törekszik rábírni a sértettet, hogy hamisan tanúskodjék. A felhívás bármilyen formában megvalósulhat, nem foglalja magában azonban az erőszak vagy fenyegetés alkalmazását.
A bűncselekmény a rábíró magatartás tanúsításával befejezett akkor, amikor a felhívás eljutott a címzettjéhez. A cselekmény nem eredmény bűncselekmény. A felhívásnak nem szabad eredményesnek lennie. Abban az esetben ugyanis, ha a felbujtás hatására a tanú hamisan vall, megvalósítja a hamis tanúzást, az erre őt rábeszélő elkövető pedig a hamis tanúzás felbujtójaként felelhet.
Enyhébben büntetendő, aki a hamis tanúzásra felhívást fegyelmi, szabálysértési, választottbírósági vagy egyéb hatósági eljárásban követi el.