Az élet, a testi épség és az egészség elleni bűncselekmények

A hatályos Btk. XV. fejezetének I. címe olyan jogellenes, és társadalomra veszélyes magatartásokat szankcionál, amelyek közös jellegzetessége, hogy a személy legjelentősebb jogait sértik vagy veszélyeztetik.

A cím a következő bűncselekmények joganyagát tartalmazza:

• emberölés (160.§)
• erős felindulásban elkövetett emberölés (161.§)
• öngyilkosságban közreműködés (162.§)
• magzatelhajtás (163.§)
• testi sértés (164.§)
• foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (165.§)
• segítségnyújtás elmulasztása (166.§)
• gondozás elmulasztása (167.§)

Erős felindulásban elkövetett emberölés

Aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az emberölés enyhébben büntetendő esete.

Az erős felindulás lényege a fiziológiai (élettani) affektus (érzelmi fellobbanás) tudatszűkítő hatása miatt az elkövető belső egyensúlya megbomlik, tudata elhomályosul, cselekményének átgondolására, megfontolására képtelen.

Az erős felindulásnak méltányolható okból kell származnia, az elkövetőn kívül álló ok idézze elő és erkölcsileg menthetőnek kell lennie. Aki saját tudatos tevékenységével váltotta ki az erős felindulását megalapozó okot és ebben az állapotban szándékos emberölést követ el, nem hivatkozhat erős felindulásra, mint a felelősséget csökkentő körülményre. Azt, hogy mi tekinthető menthetőnek, méltányolhatónak, a társadalom erkölcsi nézetei, törvényes normái, esetleg egy adott társadalmi csoport speciális normái alapján dönthetjük el. Pl. a család összetartozása, a másik házasfél irányában fennálló ragaszkodás stb. általában méltányolhatóvá teszik az erős felindulás okát.

A cselekmény végrehajtásának rögtönösnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy az ölési szándék kialakulása és a cselekmény végrehajtása között nem szabad jelentős időköznek eltelni és a cselekmény végrehajtásának is az erős felindulás állapotában kell történni. Nem lehet rögtönös végrehajtásról beszélni, amikor az elkövetőben az ölés gondolata valóban a sértett magatartása következtében erkölcsileg menthető állapotában alakult ki, azonban ezt a szándékát az elkövető órákig, napokig érlelte magában és a bűncselekmény már nyugodt lelki állapotban követte el.